Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.04.25

MÉDA: SZER (MINT ÉLTETŐ) ELEM (riport)

 

Szerelem.......ki vagy Te?

 

Riporter: ASSI  

ildiko2.jpg

 

Vendég: méda, a Damai (békés) magazin alapítója 

13055291_947100125409434_8953693921658570016_n.jpg

 

S.I.: Most egy nagyon kényes, de mindenkit érintő témáról szeretnék Veled beszélgetni, ez pedig nem más mint: a szerelem. heart hangulatjel Első kérdésem: voltál már szerelmes? Neked mit jelent maga a szó: szerelem!? Hogyan tudnád leírni, megfogalmazni?

Méda: Én most jutottam el odáig, hogy szerintem az Ember egész Életében egy Embert szeret, még akkor is, ha sok párkapcsolaton van túl, s többször hitte már azt, hogy beléjük (is) szerelmes volt. De nem. Mindenkiben van egy lenyomat arról, milyen az ideális "másik". Bár nem szeretem ezt a szót (ideális), s a "nagy Őt" sem. A lényeg. Mindenkinek van egy másik nemű megfelelője, akire belül emlékszik, emlékszünk. Pontosan tudjuk, milyen. Olyan, mint amilyenek mi vagyunk. :) Így nem is lehet eltéveszteni, mert rögtön látszik. :) Szerencsés az, aki megtalálja. A többi "csak" hasonló.....nem ugyanaz. Bennem is élt egy kép gyermekkorom óta, s bevallom, sokszor hittem azt, hogy "megtaláltam"...........de ez sem igaz, mert mélyen belül mindig éreztem: "itt valami mégsem oké". Több Embernek meg is mondtam: "Figyelj, nem én vagyok Neked az igazi, nem engem keresel!" Akkor nem esett jól nekik, de azóta megtalálták a Párjukat, így beigazolódott, jól éreztem. :) Volt olyan is, aki nekem mondta azt: meg fogjuk egymásnak köszönni, hogy elengedtük a másikat, mert nem mi vagyunk egymásnak azok. Igaza lett. Szóval, ez ilyen. Hol az egyik fél ismeri fel, hol a másik. S az az igazi, ha mindketten tudják: "ez nem az", de azt is, ha "AZ"! :)

Méda: Az Emberben van egy vágy, hogy megtalálja a másik felét, s amíg nem vagyunk elég éberek, tudatosak, megvilágosodottak, addig lehetnek "félresiklások". De ez nem baj......ez a tanulás, tapasztalás része. Ugyanakkor mégis fájdalmas, hiszen rengeteg idő megy el az úgynevezett keresgéléssel. Én legszívesebben már 16 évesen megtaláltam volna, s nem kellett volna eltöltenem 20 évet azzal, hogy olyan Emberekkel éljek, akik........ha érted, mire gondolok. Lehetett volna úgyis, hogy EGY Emberrel élem le az egész Életem. Jó lett volna. És most nagyon őszinte vagyok Veled, mert kérdezed. Istenem! Bennem most jön elő rengeteg emlék, hogy én szinte mindenhol és mindenkiben kerestem azt a valakit, akárhová utaztam, költöztem, kerültem. Sokat jártam külföldön (gyermekként, fiatalként), s akkor is mindig volt bennem egy érzés. Mindig ugyanaz az érzés........36 éven át. Nem tudom, hogy kinek van ilyen élménye rajtam kívül, de talán sokan vagyunk így ezzel.........Szerintem az Emberek 90%-a nem az Igazival, azaz a valódi másik felével él együtt. Nekem ez a tapasztalatom, mert látom. Nem Boldogok az Emberek, vagy csak nagyon kevesen. Az igazi párok "szellemcserézni" is tudnak, s ez az igazi mesteri kapcsolat. Nem csak a fizikai és lelki dolgoknak kell egyezniük, hanem a szellemiségnek is. Főleg! Szerintem az AZONOS ÉRTÉKREND a legfontosabb.

Mit kérdeztél még? Mit jelent a szerelem? Nekem analógiát jelent. Egységet. Nyugalmat. A szerelem, Isten eleme, mert a "szer" szó: Istent jelöl, így ez az Ő közege. Ő: egység, azaz Egy. Ezért minden felé siet, mert duális, azaz kettős Világrendben élünk, ami fájdalmas. Az egység állapota felé igyekszünk, ami egyenlő a vágyott Otthonnal. A végső nyugalommal, ami nem a halál, hanem az Éden, azaz az Élet! :) Az Éden állapotát itt is el lehet érni, a Földön, nem kell ahhoz a mennybe menni, vagy meghalni. Ez mind-mind tudatállapot, nem egy adott hely. Döntés kérdése, mit választasz: a szenvedést, vagy a boldogságot. Mindkettőre van lehetőség. Rajtunk múlik, melyiknek adunk teret: Önmagunkban.

 


S.I.: Ezek szerint van, amikor csak azt hisszük, hogy szerelmesek vagyunk? Ezt honnan lehet tudni, szerinted?

Méda: Hmm......szerintem van. Nem mindegy, hogy egy Emberbe vagy szerelmes, vagy csak az érzésbe, vagy Önmagadba. :) Mert olyan is van. :) S itt most ne beszéljünk arról, hogy sokan a gyerekükbe szerelmesek, meg a kutyájukba, vagy egy tájba, vagy egy alkotásba.......maradjunk a klasszikus felállásnál. Legyen: egy férfi és egy nő (két Ember). Szerintem az érzésbe vagyunk szerelmesek addig, amíg nem találkozunk a képmásunkkal. Mert azt hisszük, hogy az az, akit megtaláltunk, de nem. Az is igaz, hogyha a "férfi megfelelőmbe" vagyok szerelmes (vagy egy férfi a női felébe), akkor tulajdonképpen magamba (is) az vagyok, hiszen Ő Én vagyok - valahol. Mindenki azt utasítja el a másikban, amit Önmagában. Az fog taszítani, amit Te magadban nem akarsz látni, vagy nem akarsz olyanná válni. De akkor ennek az ellenkezője is igaz. :) Az fog vonzani, amilyen Te magad vagy. Az fog tetszeni, ami magadban tetszik. Mondok Neked egy példát. Ha megnézed a fotóimat, nem nagyon találsz olyat, ahol ne lenne a fejem tetején napszemüveg. Ha kell, ha nem! :) Nekem ez tetszik. 13 évesen feltettem, s azóta, 23 éve rajtam van. Volt egy kapcsolatom, aki szakmabeli volt, mert nekem pl. ez is fontos, de tetszett volna, ha Ő is a feje tetején hordja a szemüvegét, mint én. Próbáltam meggyőzni erről, hogy "az úgy néz ki jól", és "vegye már fel", de neki nem tetszett........Lehet, hogy ez nevetséges példa, pedig nem az. Azért nem, mert itt látszik, mennyire meg akarjuk változtatni a másik Embert, aki mellettünk él. Olyanná akarjuk formálni, mint a "másik megfelelőnk". Mert: a Szívünkben él róla egy kép, amit soha nem felejtünk el, s ehhez próbáljuk igazítani a többieket, amíg meg nem találjuk a ténylegest. Szerintem ezzel sokan így vagyunk. De az az igazi, amikor nem kell megváltoztatnod a másikat, mert az pont olyan, mint Te. S beszélhetünk az elfogadásról, de higgyétek el, ha nem az Igazival, az igazi másik feletekkel éltek együtt, mindig lesznek olyan dolgok, amelyek nem fognak tetszeni a másikban, akkor is, ha nem mondjátok ki hangosan, de belül ott lesz a frusztráció, mert hiányozni fog az ikerlelketek, az igazi párotok! Mert párja mindenkinek csak egy van. Ha nem a másik feleddel élsz együtt, nem fog úgy működni a kapcsolat - vagy legalábbis nem annyi ideig, olyan minőségben, ahogyan az Ember szeretné. Persze ezt meg lehet cáfolni, de nekem ez a 20 éves tapasztalatom.

 

S.I: A szerelemben szerinted tanítjuk egymást? Még akkor is, ha csak "ál"?

Méda: Persze. A szer-elem = megszerelem. Magamat általad, Téged általam teszem: jobbá. Ez a cél. Mindenki tanul a másiktól. Minden kapcsolat jó valamire. Azért vannak. Nem hiába kerül melléd egy Ember. TÜKRÖT tart. S Te is neki. Ez kölcsönös. Közös tanulnivalója van mindenkinek. A tanár ugyanúgy tanítvány és a tanítvány is lehet mester. Ez az egész Élet lényege. Nincs hierarchia. Mindenki diák ezen a Föld nevű bolygón, különben - ha már annyira fejlettek és tudatosak, tökéletesek lennénk - nem volnánk itt. Akkor már nem kellene fizikai testbe leszületnünk. De még van dolgunk, még fejlődnünk kell, s ehhez partnerek kellenek. Amikor forgatókönyvírást tanultam, elmagyarázták, hogy a főhősnek mindig kellenek pl. akadályozói, ugyanakkor segítői is egy történetben, hiszen, ha nincs interakció egy filmben, akkor téma sincs. Az Élet is ilyen. :) Kellenek gátlók, mert ők is fejlesztenek, de kellenek mentorok is. S ezt a párkapcsolatban is megtalálhatjuk. A szerelem tulajdonképpen katalizátor, amely elvezet ahhoz az Emberhez, akivel dolgunk van. Akivel tanulhatunk - közösen. Ezért fontos az analógia. Szerintem a legnagyobb gyönyör ez. Az egység állapota - szellemi szinten (is).
 

 

S.I.: Végül a nagy kérdés: mikor tudjuk meg, hogy az Igazira találtuk rá?

Méda: Amikor minden oké! :) Amikor nincs kétség. Ez egy nagy AHA-élmény. Ami évekig is eltarthat. Mármint a felismerés folyamata. Lassan ébred a Lélek, de aki tudatos és figyel, annak megy a dolog. Amúgy meg belül mindent érez az Ember, s erre az érzésre kell hallgatni. S ha elfogadtok Tőlem egy (jó) tanácsot, ne hallgassatok másokra - főleg ne azokra, akik még át sem élték ezt a fantasztikus és mindennél fontosabb, csodálatos élményt. Elmondok valamit. Engem pl. sokan le akartak beszélni arról, hogy jelezzem ezt a tényt annak, akiről szó van. Még jó, hogy nem így cselekedtem. Mert kérdezem én! Ki az, aki 30-40 évig keres valamit, vagy valakit, s ha megtalálja, akkor csak úgy otthagyja? Van olyan Ember? Ha most megtudnád, hogy él valahol egy ikerpárod, egy Testvéred, vagy bárki, aki fontos Neked, akkor Te annyiba hagynád? Hát, nem hiszem! S akkor ezt akarják elvenni a másiktól azok, akik semmit sem értenek, vagy éreznek az egészből?! Miért? Felettébb furcsállom azoknak a hozzáállását, a gondolkodását, akik nem tudnak örülni a másik örömének, vagy nem támogatják Őt ezekben a nehéz időszakokban. Szerencsére sokan vannak, akik pont fordítva gondolkodnak, mert akárhogyan is vesszük, ilyen nem minden nap van az Ember Életében, s nem is mindenkinek. Ez Ajándék és Csoda. És egyben felelősség. Nagyon nagy felelősség.

 

 

 

Készült: 2016. április 26-án

https://www.facebook.com/DAMAI-Magazin-267245086788468/

aaa-damai-majk-logo.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.