Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.01.14

MÉDA: ELKELT! ISTENI REMEKMŰ

 

Isten vásznára mindenki ráfér. Belefér. Virágok, fák, madarak. Emberek is. Bár ők néha. Lelógnak róla. Mindig zűrt kevernek. Nem elég nekik. A keret. Pedig széles. S színes. Benne a Kép. Meg is száradt. Mint a festék. Ecsettel teremtve. Hittel kezelve. Isten a festő. Ő az, ki elképzelte. A Világot. Aki lefektette. Alap. Jó lenne egy kiállítás. Vagy kettő. Kiált és más. Eszme. Érdem. Tömérdek. Akt. Vagy Csend! Igazán Élek! Szignózott. Nem üres. Árverés? Átverés. Minden bizonnyal. Ütött. Az óra. Végleg. Vagy a közönség. Elvitte. Feltette. A falra. Megnézte. Szerette. Hirdette. Huszadik? Század. Vagy korábbi? De naiv. Ősidők óta. Él. Alkot. Radíroz. Húz egy vonalat. Színez is. Néha. Álmában látja. Kinyúl egy kéz. Talán Éva? Nem. Lehet. Fehér volt. Lepel rajta. Hosszú hajjal. Magasban szárnyalt. Öreg. Szakállas. Hozott hitet. Meleget. Kincset. Eleget. Színes volt a vászon. Nem álom. Sem kabát. Széles volt? Nem tudom. Egyben láttam. Elkerült. Messze. Vitte magával. A képet. S benne az Ember. A fákat. Virágot. Levelet. Naplemente is volt. Egyszer. Feltette. Nekik is. Megmutatta. De jó! De szép! Oh, nem láttam ilyet rég. Tapsikoltak, éljeneztek. Istennek dagadt a melle. Nem, nem az. A Szíve. A Fénye. Dicsérte. Jézus. S ők is. Akik itt lent. Szolgáltak. Több évig. Megtudta a Világ. Ki Ő! Milyen nagyszerű festő! Aki mindent megformált. Akár egy szobrász. Több mindenhez ért. Talán, Te is láthatod még. Igen. Láthatod. Csak ki kell nyitni. A Lelked. Adj helyet benne. Engedd be a festőt! Hadd legyen portré. Ez a kép.

 

 

méda rb.