Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.01.30

SIPOS ILDIKÓ: MÉDA GONDOLATAI

 

„A jó művészet nem öncélú.” méda

Sipos Ildikó: Méda (Rápolti Brigi) gondolatai    

 

Sipos Ildikó: Damai Médát (Rápolti Brigittát) szeretném egy kicsit jobban megismerni, mivel Ő írja azokat a tanulságos gondolatokat a Damai magazin számára, aminek természetesen Ő a megálmodója és alkotója. Első kérdésem az lenne, hogy Neked ki a kedvenc íród? Lehet egy írónak kedvenc írója?

 

Méda: Lehet. Persze, ahogyan telik az idő, s az Ember érik, újakat ismer meg, s talán egy kicsit az ízlése is megváltozik. Tizenévesen nagyon szerettem pl. Örkény egyperceseit, Kosztolányi Dezső és Vámos Miklós novelláit, a mélyebb lélektani gondolatokat. Az biztos, hogy a rövidebb, tömörebb írásokat, sorokat kedvelem. A regény nem az én műfajom. Leginkább filmes és más művészeti szakkönyveket olvastam, mivel televíziós voltam. Tíz évvel ezelőtt komolyabban elkezdtem foglalkozni a lélek megismerésével, s az első nagy élményem, Richard Bach: Illúziók című munkája volt. Majd Dr. Michael Newton: Lelkünk útja c. kötetei. Én is megismerkedtem - például - Müller Péter, Popper Péter, Szepes Mária, Balogh Béla, Hankiss Elemér, Dr. Czeizel Endre, Ranschburg Jenő, A.J. Christian, Bakos Attila, Böjte Csaba, Gunagriha, Dalai Láma, Buddha, Jézus, Teréz Anya, Osho, Kyron, Eckhart Tolle, Paulo Coelho, Albert Einstein gondolataival, műveivel, emellett sok kuriózumot fedeztem fel. Régen nagyon sokat jártam könyvtárba. Mostanában előadásokat hallgatok, amelyekből gyűjteményt is készítettem, Nyitott Önvaló címmel. Megtalálható az Interneten.     

 

 

S.I.: Szerinted milyen a jó művészet?

 

Méda: Ami nem öncélú. Hanem mindenkiért van. Ami nem a hiányosságokat mutatja fel, hanem a teljességet. Ami nem "panaszkodik", hanem emel. Ami nem belehúz az anyagba, hanem „felvisz a fellegekbe”. Ami épít, s nem rombol. Amitől szépnek, egésznek érezhetjük magunkat. Mindegy, hogy mibe csomagoljuk ezeket a gondolatokat / érzéseket, lényeg, hogy jót adjunk, mindig igazat.   

 

 

S.I.: Kik azok az előadók, akik szerinted értéket képviselnek? Színészek, zenészek, művészek között.

 

Méda: Hmm……neveket nem mondanék, mert senkit sem szeretnék kiemelni, vagy megbántani. Itt utalnék az előző gondolatsorra. Azok képviselnek értéket, akik nem mérgeznek, hanem egészséges szellemi, lelki táplálékot közvetítenek. Akik felmutatnak csodás Életutakat. Akik a fájdalomból előnyt kovácsolnak. Akik nem panaszkodnak, hanem hisznek és tesznek, bízva abban, hogy lényükkel és lényegükkel másoknak is segítenek. Az érték szó számomra valami olyasmit jelent, ami örök. Az anyag nem örök, csupán a lélek. Tehát minden olyan érték, ami nem az anyagot, hanem a lelkünket, a szellemünket, az Önvalónkat gazdagítja.     

 

 

S.I.: Azt hallottam régebben művészeket mentoráltál. Milyen típusú művészeket, melyik ágazat képviselőit? Te hogyan élted meg a mentorálást? Milyen tapasztalatokat szereztél általa?

 

Méda: Az túlzás, hogy mentoráltam. Létrehoztam egy kulturális magazinműsort, Pódium címmel. 17 évesen találtam ki, majd 22 évesen, 2002-ben, indítottam útjára az Oroszlányi Televízióban. A Pódium egy virtuális színpad volt, ahová bárki felléphetett, aki értéket képviselt. Mindegy, hogy amatőr volt, vagy profi. Több százan, de lehet, hogy ezren is szerepeltek, mindenféle művészeti ággal. Amit fontosnak tartottam, hogy soha ne utólag számoljunk be egy-egy kulturális eseményről, hiszen akkor hogyan vehetne rajta részt a Néző, a Közönség….....ezért volt ajánlóműsor – mozi, színház, zenei rendezvények, fesztiválok, könyvajánlók, képzőművészeti kiállítások, stb. Megmozgattuk vele az egész várost, de talán a megyét is. Később Tatabányán és Tatán folytattam ezt a missziót, a helyi televíziókban és lapokban. Nagyon sok portrét készítettem művészekkel. A számát sem tudom. Imádtam. Kedvenc műfajom. Mindig az Embert, az alkotó és Hittel élő Embert akartam megmutatni, s kihozni belőlük a legjobbat. Lehet, hogy ez tényleg mentorálás lenne…......(?) Nem tudom. Inkább engem „mentoráltak” azzal, hogy megosztották Velem és a Nézőkkel örömeiket, bánataikat, tanulságként. Csodálatos tevékenység. 

 

 

ezmeghogy.jpg

 

   méda

 

S.I.: Mi a kedvenc filmed? És ha már a filmeknél tartunk ki a kedvenc rendeződ, színészed?

 

Méda: Egyértelműen magyar film - párti vagyok. A szakdolgozatomat is a Magyar Filmművészet helyzetéről, a hazai mozik sorsáról, filmes megmozdulásokról, közönségtalálkozókról, szakemberek törekvéseiről írtam és kutattam. Kicsi korom óta filmrendező szerettem volna lenni, ami „kisebb” sikerekkel teljesült. Bár igazi nagy mozifilmet még nem készítettem (sajnos), de televíziós műsorokból több százat…...…ott is rendezni kell. Figyelni a technikára, az alkotótársakra, a szereplőkre, a riportalanyokra, a viszonyokra, az időjárásra, a helyszínre, a szövegre, a zenére, a hangokra, a képre, képkivágásokra, mindenki lelkiállapotára, szóval mindenre. S ezt egyszerre irányítani, összehangolni. Nagyon szeretem, amikor ilyen sokrétű, sokszínű valami. Úgy érzem, erre születtem. Kedvencekről pedig annyit, hogy megint csak azt tudom mondani, hogy azokat az alkotókat (filmeseket, színművészeket) kedvelem, akik mélyek és gondolkodók. Szabó István, Koltai Lajos, Jancsó Miklós, Páger Antal, Soós Imre, Latinovits Zoltán, Márkus László, Őze Lajos, a külföldiek közül Federico Fellini és sorolhatnám. Nagyon tisztelem a magyar alkotókat, mert zseniálisak.            

 

 

S.I.: És a zene? Szerinted melyik zene tudja visszaadni legjobban azokat a dolgokat, amikről írsz?

 

Méda: Azt nem tudom, mi adja vissza, de azt igen, hogy mi hozza ki belőlem. Majdnem mindent zenére írok. Nagyon sokféle zenei műfajjal ismerkedhettem meg, mert zenészekkel (is) nőttem fel. Nincs olyan nap, hogy ne hallgatnék valamit. A "fejemre nőtt" a fülhallgató (fejhallgató). Szeretem a jazz-t, a soul-t, a funky-t, a népzenét, a klasszikusokat, a klezmert, a gregorian-t, a meditációs zenéket, de a "modern" műfajt is, pl. R&B-t........és a Belgát:), mert szerintem fontos és éles tükröt tartanak. Az új "felfedezettem": M, azaz Matthieu Chedid és Családja, nagyon jó zenészek. Azt nem mondom, hogy mindenevő vagyok, mert a romboló és értelmetlen „tucc-tucc”-ságot (zajt, ami nem zene) nem bírom elviselni, s nem is értem, hogy mire jó……….mindig találok újabb és újabb tehetségeket, s ennek nagyon örülök.      

 

 

S.I.: Van-e a léleknek zenéje?

 

Hú, ez most nagyon jó kérdés…...…igen, szerintem van. Szerintem a zene maga a lélek, s a lélek zene. Mindkettő rezgés. Mindkettő emelkedett állapot. Ha nem lenne zene, én már nem lennék. Sokszor mentette meg az Életemet. A mai napig. Nekem majdnem olyan, mint az étel, vagy bármilyen más táplálék, csak nem szilárd. Mindennapos. És kell is. A zene életmentő, vagy lehet, hogy lélekmentő.      

 

 

S.I.: A végén, de nem utolsó sorban mik a terveid a jövőre nézve? Mik a terveid a magazinnal kapcsolatban?

 

Méda: Jaj, nagyon sok tervem és ötletem van. Csak győzzem őket…....Szeretnék köteteket, kiadványokat. Szeretnék filmeket, egy saját tv-csatornát, szeretnék fotózni, szeretnék hangos könyvet, s szeretném, ha Béke lenne…......Úgy globálisan, mindenhol. Ezért dolgozom, ezért írok.  

 

 

Készült: 2016. január 30.

 

 

Megjelenik: Damai Magazin, Szólalj fel a Világért!, Éden, Méda Pódiuma, Univerzum Könyvtára, Misztikus utazás, Üzenetek az Égiektől című oldalakon, az Interneten.      

 

 

damai-logouj.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.