Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.02.03

SIPOS ILDIKÓ: MÉDA ÉS A JÓS(OLÓ) ÉLETMŰVÉSZEK

 

Méda és a jósoló életművészek     

 

Sipos Ildikó: Felkerestem újra Damai Médát, a Damai (békés) magazin íróját, megalkotóját. Szeretnélek megkérdezni, hogy mit gondolsz arról, hogy a művészet teljes egészében lemásolja az életet? Vagy néha előre vetít valamit?

 

Méda: Nincs olyan, hogy előre. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan mi gondoljuk. Minden létezik már valahol. Az is, ami holnap történik, vagy ami húsz év múlva. Persze, ahogyan haladunk a térben, úgy haladunk az időben. A kettő ugyanaz. Így válik minden láthatóvá: a fizikai szemünk előtt is. Így sűrűsödik anyagba minden – aminek itt kell lennie. Aminek nem, az „nincs”. Vannak olyan Emberek, akik ebbe, a jövőnek nevezett halmazba bele tudnak nézni, s leképezik (szó szerint) azt, amit ott látnak.  Ezért tűnik úgy, hogy jósolnak. Én inkább úgy mondom, tolmácsolnak. Tolmácsolják, lefordítják, kódolják a már meglévőt (amik szimbólumok). Egyébként érdekes, hogy erre leginkább a művészek képesek. Ők érzékenyek, szenzitívek, jobban „hallják” a szellemi szféra gondolatait. A művészek közvetítők. Persze ezzel nem mindenki van tudatában. A cél szerintem az lenne, hogy erre tudatosan figyeljünk, s használjuk ezt az ajándékot. A képességet, amit kaptunk. S ne lepődjünk meg azon, hogy amit pár évvel ezelőtt elgondoltunk, az megjelenik. Persze, mert mindent mi hozunk létre. Ha így vesszük, akkor a kettő ugyanaz. Akkor a művészet az Élet és az Élet művészet. Az egyik legnehezebb műfaj (anyagban, testben lenni), amit meg lehet tanulni jól kezelni, jól Élni. JÓ-solni. Ezért vagyunk itt, hogy ezen kísérletezzünk, kutassunk, fejlesszünk. Minden alkotó ezt teszi. Próbálgat, létrehoz: szellemiségből anyagot. Az Élet is ilyen.

 

 

meda-filmed-forgatokonyve.jpg

 

 

S.I.:  …......és a film? A film hogyan hat az Életre, s fordítva?

Méda: Jó kérdés. Szerintem ide-oda hat. Mindkettő hat a másikra. Vagy a kettő ugyanaz. Én úgy érzem, az egész Életem egy film. Egy láthatatlan kamera előtt mozgunk mindannyian. Életem története - szó szerint - az Életem története. Megvannak a szereplők, a szituációk, a helyszínek, az események, a színek, a tanulságok. Egyszóval minden. Ezt éljük minden nap. Szerintem mi vagyunk az írók. S a rendezők. Én gyermekkoromban sok mindent leírtam „előre” az Életemmel kapcsolatban, s lám-lám mindenki és minden megjelenik, ami benne van. De ezen nem kell csodálkozni. Mindenkinek van egy ilyen „könyve”. Története. Hiszen nem lennénk itt. Hogyan jöhetnénk, ha nincs egy terv, egy egyetemes vázlat? Egy filmet sem kezdenek el forgatni könyv nélkül. Milyen lenne úgy? Bedőlne az egész. Azt is pontos előkészületi munkák előzik meg. A forgatókönyvírás nehéz és hosszadalmas feladat. S akkor még nem beszéltünk a többi fázisról. Én úgy gondolom, egy jó film életszagú. Pontosan az Életünket képezi le. Ahogy fent, úgy lent, vagy fordítva. Bár én nem hiszek abban, hogy ezek a "misztikus dolgok" fent vannak. Hol, az Égben? Szerintem az Ég Bennünk van. Bennünk rejlik minden. Tehát soha nem felfelé, hanem befelé kell mutogatni. Onnan kell várni a segítséget. Nem is várni. Inkább tenni. Mert minden tudás és válasz Önmagunkban rejlik. Ezért van Önvalónk, a mi Isteni részünk, hogy mindent meg tudjunk oldani. Ezért lettünk az Ő képmására teremtve.      

 

 

meda-muvesz.jpg

 

       

S.I.: Szerinted az Életben is jó a befejezés, mint a filmekben?

Méda: Nincs jó vagy rossz. Csak tapasztalás. Mondhatjuk azt, hogy minden Életnek a halál a vége. De ez sem igaz. Mert az Életnek nincs vége. Maximum ennek a testnek, amiben most vagyunk. Mindenkinek azt kell végigjárnia, amit vállalt. Semmi sem véletlen. Mindennek oka van. Ezért felesleges az egymásra mutogatás. Nincs két egyforma Életút, még ha a cél ugyanaz. Tanulni jöttünk ide. A fejlődés itt, anyagban, hosszú folyamat. Ezt hívják Életnek – szerintem. Az utat magát. Amit megteszünk. A létezés feladat, kihívás, minden értünk van. Minden a fejlődésünket szolgálja. Az is, amiről úgy gondoljuk, hogy nem. A nehézségekre is szükség van, különben nem lehetnénk azok, akik vagyunk. S szerintem a legnagyobb boldogság ez. Az Önvaló szabadsága.

 

 

Készült: 2016. február 3.

 

ujjaszuletes-damai.jpg

 

   

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.